Amatőr színjátszó-rendezői igazolványom hamarabb volt, mint érettségi bizonyítványom. Pedig az akkoriban (amikor még volt ilyen) érettségihez volt kötve.

Adorján Viktor – Fotó: Tyukodi László

1974-től 1978-ig tagja voltam a KISZ Központi Művészegyüttese színpadának. Közben (szintén 1974-től) és aztán is, Dunaújvárosban: a munka a Bemutatószínpaddal és a PONT színjátszóival nagyszerű tíz év volt. Ekkoriban ismerkedtem meg Soltényszky Tibivel is, aki korábban a Szegedi Egyetemi Színpad tagja volt. Tőle hallottam először arról a Grotowskiról „élőben”, akiről addig csak olvashattam.

Aztán 1986-tól Székesfehérvár: a Vörösmarty Színház Pelikán Kamaraterme. ElsÅ‘ művészeti vezetÅ‘je voltam csaknem 18 évig. „Volt egy-két este!…” – ahogyan Cseh Tamás énekelte akkoriban. RegÅ‘s Jánossal együttműködve, éveken át Fehérvárra vittük Európa (és néha a világ) „legjavát”: a Derevot, a Gardzenice Színházi Műhelyt, a London Mime Theatre-t, a New York Street Theatre Caravant, a tokiói KSEC-t, a Living Theatre-t…

De ennek is vége lett… Egy igazgatóváltás után nekem is mennem kellett. Nemigen bántam akkor már, s annak is megvolt az oka. Más városba költözni nem akartam, hát végül még (tíz év alatt), „tetszhalott” állapotából feltámasztottam egy művelődési házat és könyvtárat. Újra kezdtem tanulni is: a színháztudományi szak Veszprémben, majd (a két év alatt elvégzett) hároméves doktori iskola a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol mindenekelőtt Kékesi Kun Árpád ösztönzése volt a legfontosabb.

2015. május 1-jén elmentem nyugdíjba. És most már csak azzal foglalkozom, amit fontosnak gondolok. Például Grotowskival is…