A könyv anyagában két Intermezzo is található, amelyek a szÃnházi kutatásokat, illetve a parateátrális tevékenységet ismertetÅ‘, I. és II. rész zárófejezetei.
Gyakran tapasztalható, hogy a performativitással, illetve ennek szÃnjátéki jelenségeivel foglalkozó szakirodalom ilyen performatÃv jelleget tulajdonÃt Grotowski kutatásainak – elsÅ‘sorban természetesen a szÃnházi kutatások világának. Mi több, a szÃnházi szakaszban készült produkciók, vagy azok egyes művészeti megoldásai, sajátosságai, idÅ‘nként még példaként is felmerülnek egyes tézisek értelmezésére vagy igazolására. Pedig ezek a teóriák és példák tévesek: Grotowski munkásságában nem lelhetÅ‘k fel ilyen megoldások, a teoretikai összemosásuk pedig éppenséggel nonszensz.
Ezeknek a tévedéseknek az eloszlatása a két Intermezzo célja, melyek közül az elsÅ‘ a szegény szÃnházról a megelÅ‘zÅ‘ két fejezetben feltárt történeti-teoretikai ismereteket szisztematikusan veti össze Erika Fischer-Lichte A performativitás esztétikája cÃmű kötetének vonatkozó állÃtásaival, mÃg a második, a parateatrális kutatások ismertetését követÅ‘en bizonyÃtja, hogy e kutatások eredményei sem esnek egybe a performativitás esztétikai alapelveivel és gyakorlatával.
Mindkét Intermezzonak – a két kÃsérletsorozatnak a performativitás elveitÅ‘l való világos megkülönböztetésén túl – alapvetÅ‘ célja tehát az is, hogy egyaránt alternatÃvát mutasson fel mind a „hagyományosâ€, „drámai alapú†szÃnjáték alapelveivel, mind pedig a performanszok és performatÃv elemeket alkalmazó szÃnjátékok posztmodernitásával szemben.