A könyv anyagában két Intermezzo is található, amelyek a színházi kutatásokat, illetve a parateátrális tevékenységet ismertető, I. és II. rész zárófejezetei.

Gyakran tapasztalható, hogy a performativitással, illetve ennek színjátéki jelenségeivel foglalkozó szakirodalom ilyen performatív jelleget tulajdonít Grotowski kutatásainak – elsősorban természetesen a színházi kutatások világának. Mi több, a színházi szakaszban készült produkciók, vagy azok egyes művészeti megoldásai, sajátosságai, időnként még példaként is felmerülnek egyes tézisek értelmezésére vagy igazolására. Pedig ezek a teóriák és példák tévesek: Grotowski munkásságában nem lelhetők fel ilyen megoldások, a teoretikai összemosásuk pedig éppenséggel nonszensz.

Ezeknek a tévedéseknek az eloszlatása a két Intermezzo célja, melyek közül az első a szegény színházról a megelőző két fejezetben feltárt történeti-teoretikai ismereteket szisztematikusan veti össze Erika Fischer-Lichte A performativitás esztétikája című kötetének vonatkozó állításaival, míg a második, a parateatrális kutatások ismertetését követően bizonyítja, hogy e kutatások eredményei sem esnek egybe a performativitás esztétikai alapelveivel és gyakorlatával.

Mindkét Intermezzonak – a két kísérletsorozatnak a performativitás elveitől való világos megkülönböztetésén túl – alapvető célja tehát az is, hogy egyaránt alternatívát mutasson fel mind a „hagyományos”, „drámai alapú” színjáték alapelveivel, mind pedig a performanszok és performatív elemeket alkalmazó színjátékok posztmodernitásával szemben.